Egy ajánlatkérő lelkivilága (megbízói archetípusok, 2/2.)

(Hangsúlyozottan NEM konkrét személyekről, hanem típusokról van szó. Ha valaki azt feltételezi, hogy róla írunk, kérjük gondoljon arra, hogy még vagy 10 másik ember hiszi éppen ugyanezt – pedig nem is.) Íme, az ajánlatkérők/megbízók archetípusai, szerintünk:

Az egzotikus külföldi

Svéd/török/flamand/stb. nyelven küldi el az ajánlatkérést és ilyen nyelven is várja a választ. Általában 6 órán belül. Kezelési módja: nem kell vele foglalkozni.

Érdekes altípusa A francia. Ő többnyire franciául kommunikál (vagy legalábbis szeretne:-), bár rejtélyes módon mindent megért angolul is. Ajánlatkérésének egyéb jellemzője az áttekinthetetlenül zavaros brief és az egymásnak ellentmondó feltételek. Az esetleges közös munka során sokat kérdez, nehezen tanul, viszont annál könnyebben felejt. Született franciákkal együtt dolgozni bizony embert próbáló feladat, különösen extrém racionális kutató számára. Javaslat: munkaebéd 8 fogással és fejenként minimum 1/2 üveg (lehet 1 üveg is) minőségi vörösbor, társalgási téma: minden, csak az aktuális munka ne!

A kisvállalkozó

Nem tudja mit akar, de azt viszont nagyon. Alapvető gyanakvással tekint a piackutatásra, egyfajta úri huncutságnak tartja. A megbízási díjat jellemzően átszámolja úgy, hogy abból 1 alkalmazottat hány hónapig tudna foglalkoztatni. Pénze kevés, jobb az elején tisztázni a pénzügyi kondiciókat. 1,5 milliós ajánlat után gyakori a „hát én erre olyan 95.000 forintot gondoltam” reakció. Cinkes, nagyon cinkes.

Az urizáló

Gigantikus projektekre kér ajánlatot, „pénz nem számít, csak a minőség” attitűd sugárzik belőle. Tízszer átírt ajánlat, 3 irodai egyeztetés és 2 munkaebéd után aztán kiderül, hogy mégsem kell annyira komplex kutatás, a büdzsét is egyre faragja, végül ott állunk egy 100 fős kutatással...de az is csak valamikor a ködbe vesző jövőben aktuális. Jelmondata: „olyan szegény még nem vagyok, hogy igérni se tudjak”. Tipikus dzsentroid figura, ma már nevetni is tudunk rajta.

A komolytalan

„200 fős kutatásra küldjenek ajánlatot még ma” tartalmú, egy mondatos e-mailt küld, bármilyen kontakt nélkül. Kuka.

A férfias gondolkodású

Végtelenül racionális, a munka minden fázisában ésszerűen gondolkozik és cselekszik. Előre definiál mindent, már a kezdetekkor lehet tudni, hogy a végén 16-os betűméretű, 35 oldalas ppt anyagot akar majd kapni adott hét péntekén, 15.00 órakor. Amíg nem jönnek közbe váratlan események (vis major), addig a vele való munka (és az ezzel járó kiszámíthatóság, biztonság) igen kellemes a kutatók számára. Ha borul a terv, akkor viszont gond lehet...

A gyakornok

Tapasztalata kevés (vagy semmi), ezért zökkenőkkel indul a vele való együttműködés. Briefet nem ad, az ajánlatot csak fél órás tisztázó telefonbeszélgetés után lehet elkészíteni. A munka közben és után többszöri módosítás törvényszerű. Mégis érdemes vele türelmesnek lenni, mert egyrészt mindenki volt pályakezdő, másrészt pár év múlva ő lesz a marketingigazgató. Néhány közös munka során kellőképpen belerázódik a piackutatás világába és átlép valamelyik itt felsorolt másik kategóriába (remélhetőleg a Profiba).

A sznob

Többnyire – de nem mindig – ő maga is kutatóként dolgozott valamelyik multi kutató cégnél, majd az ügyféloldalra került. Együttműködést kizárólag PPT-s kutatókkal tud elképzelni (de ha nagyon sznob, akkor még közülük is válogat). Ha PMSZ-es cég kerül szóba, már attól elkezd rángani a szája széle, egyéb cégektől pedig az összes szőr feláll a hátán. A legnagyobb szitokszó számára nem a k...a vagy a b...d meg, hanem a „quick&dirty” (alapelve: minden kutatás, melyet nem PPT-s cég végez, ebbe a kategóriába tartozik; muhaha, tudnánk mesélni PPT-s cégek kérdezőitől hallott sztorikat...egyszer talán...). Ha a körülmények nem teszik lehetővé, hogy kedvenc cégével dolgoztasson, akkor inkább nem dolgoztat senkivel. Megalkuvást nem ismer, meggyőzni nem lehet. Nehéz helyzetbe csak akkor kerülhet (és ezt őszintén kívánjuk neki), ha egy szép napon a sors mégis rákényszeríti arra, hogy olyan céggel dolgozzon együtt, ahol a kutatók még nem szerepeltek az „Este” című műsorban Baló Gyurival vagy Krizsó Szilvivel, vagyis Mészáros Antóniával, illetve Szöllősi Györgyivel (ez a poszt kb. 1 éve íródott, azóta volt némi változás a TV-ben is...) .

A decemberi

Aki december közepén-végén jön rá, hogy kutattatni akar, mert még maradt egy kis pénz a kasszában. De adjuramisten, azonnal. Karácsonykor persze egy kutató sem dolgozik szívesen. És ha megfizetik? Esetleg:-) A kutatók aztán az ilyen extraprofitból januárban elutaznak Kubába vagy Hawai-ra:-) Sajnos azért jóval gyakoribb, hogy mégiscsak egy januári low-budget munka lesz belőle...

Aki hülyének néz

Huszonkettedszer kér(ne) ajánlatot, de munkát még soha nem adott. Ajánlatod csak tölteléknek kell, a lapokat előre leosztották (tíz éve ugyanaz a cég dolgozik nekik és senki más...). Ha nem küldesz ajánlatot, nem esik kétségbe, keres mást a telefonkönyvből. A lényeg, hogy le legyen fedezve és mindig meglegyen az 5 ajánlata, melyből a legjobb, na....nézd már....hát nem megint az unokaöcsémék cége? Kezelési mód: feketelista, ha lenne ilyen. (Talán a piackutató cégek összeállíthatnának egy ilyet és akik erre felkerülnek, annak senki nem tenne ajánlatot.)

A sóher

Húszezer forintokon alkudozik, bármire hajlandó hogy engedményt kapjon. Mintafelezés, jövőbeli munkák szép igérete, ésatöbbi. Nem zavarja, ha egy cég az önköltségi árszint feléért vállalja el a melót, nem az ő dolga. Az ajánlatok összehasonlításának szempontja kizárólag az ár. Ez a típus legalább olyan idegesítő, mint A sznob.

A reklámügynökségi

Úgy pörög, mintha bedobott volna 10 Red Bull-t. A reális határidő felét/harmadát adja meg időben, mindig minden baromi sürgős. Kivéve, ami az ügynökség feladata lenne a kutatás előtt. Tipikus helyzet, hogy a reklám animatics 2-3 hónapig készül, de a teljes kutatásra 5 napot ad. A szart is kitapossa belőled, ha hagyod. Nyugodt kutatók felidegelődnek egy ilyen ügyféltől, alapjáraton ideges kutatók pedig gutaütést kapnak. Aki túléli, az szabadságra megy a munka után (akkor is, ha február van). Viszont a büdzsével nem szarakodnak, na ja, sokszor nem a sajátjukat költik (bár az utóbbi években ez is változott, sajnos).

Ez a cikk második része volt. Az első részt ide kattintva olvashatod el: Piackutatás: Egy ajánlatkérő lelkivilága (megbízói archetípusok, 1/2.)

 

Egyéb cikkek:

Piackutatás alapfogalmak (A-F)
Piackutatás alapfogalmak (H-K)
Piackutatás alapfogalmak (M-R)
Piackutatás alapfogalmak (S-V)

Reader’s Digest: Új ötletek pénzszerzésre
Online unplugged (2.)

PIACKUTATÁS HÍREK: